Úgy érzed vége: ennyi volt.
Nincs erőd, hát feladod.
Halálod kívánod,
De nem jön koporsód!

A sír ürességét várod,
A szívéből eleged volt!
A szeretet nem látod,
Csak a véget kívánod.

Mikor a nap elborul:
egy felhő elé nyomul,
vagy épp este jön,
Szívedbe lopózik az öröm.

Ilyenkor úgy érzed,
Lent vagy mélyen.
A talajszemcsék között
Porladsz, a földmag fölött.

Jó lenne már végre,
De nem mersz tenni érte.
Ott van a félelmed,
S nem engedi megtenned.

A bátorság is hiányzik,
Nem vagy haza-őrző tiszt.
Ste védelem helyett,
Semmiért dobnád el életed!

Aztán a földdel válsz eggyé,
Beszennyezed kezed.
Sáros leszel, mint mindenki
Nem különböztet meg senki.

Ami ellen eddig harcoltál,
Te magad is azzá válsz.
S már nem tehetsz semmit,
A halál sem segít.