Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Náni
Alkotások száma: 44
Regisztrált: 2005-08-15
Belépett: 2011-11-07
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (5)
-Gyermekrovat (Versek) (5)
-Versek (28)
Feltöltve: 2006-05-17 22:32:10
Megtekintve: 1789
Volt, valamikor
Vannak napok,
Amelyek nem telnek el nyomtalanul.
Itt maradnak örökké,
Bezárva a falak közé.
S csak az emlékeidben élnek tovább,
Míg a szél el nem fújja porát.

Terveid voltak.
Megakartad hódítani a világot.
Mára ez már álom csak,
Rájöttél: semmi vagy.
Most már tudod mi voltál:
A sors kezében egy finom szál.

Sokan hitték,
Erősebben kapaszkodsz, mint bárki más.
Bíztak benned,
S te okoztál mégis csalódást.
Többet gondoltak rólad, mint ami vagy
Meghazudtoltad önmagad!

Szálak szakadtak,
De te álltál rendíthetetlenül.
Becsaptál mindenkit magad körül.
Jónak mutatkoztál,
S te voltál a legaljasabb,
Nem volt benned tett, és akarat!

Az ember felejt.
Hidd el te sem maradsz az emlékekben.
Lassan mészaz úton, sokszor félrelépsz,
De mégis hamar célba érsz.
S utána már nem tudja senki,
Hogy voltál, valamikor
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-13 18:56:37
ne köszönd egyszerű 7köznapi embereknél így megy, lehet te vagy a kivétel?? vagy az egyéniséggel együtt megtestesülő zseni, aki mindenkinél másabb (na nem olyan értelemben) és örökké fennmaradsz a világnak, (mint elrettentő példa :P) de ha nem akko + ez van
2006-06-25 21:53:25
Nagyon szépen írsz. És ha Istenben is így tudsz hinni, mint ahogy a többi versedben írod, azt hiszem egy kicsit irigyellek...:)