Szeretem, de mégsem.
Akarom, de félek.
Hiényzik de ha látom,
Felkavarja lelkem.

Én érzem és látom.
Úgy télen, mint nyáron.
S ez áradó erő
erőltet erősen!

Én hallom, a hangod,
Mely rám szól, mely harsog!
Mint tenger, mely háborod,
Némán búsul szívem!

Te nem látod mit érzek!?
Te nem hallod mit beszélsz!?
Hogy minden szód,
Testemből egy csepp vér!

Nem érted, ez fáj!?
Ne tedd, mert elemészt a vágy!
Téged óhajtlak este,
és nappal érted égek.

Magad ellen fordítasz engem,
Pedig én Szeretlek!
Menj, menj el messze,
Hogy ne lássalak többet!

Ne bánts, kérlek hagyj!
Már nem szeretlek, nem akarlak!
Ne nézz így rám!
TE AKARTAD!