Hideg, téli nap, fagyos kezek,
Remegve tesznek keresztet.
Ami egykor, lángolva égett,
Annak, egy emberként vetnek véget!

Reményik picike tüzei,
Trianon hűvös emlékei,
Márai kemény szavai:
"Testvért testvér elad" - szóltak így.

"Ez van", s te nem tettél ellene!
Hagytad, hogy hite elvesszen
Sok szerencsétlen embernek:
Ki még akart EGY nemzetet.

Hiába voltunk magyarok,
Pénztől nem lettünk szabadok!
Mi sem. Te sem. Mind rabok vagyunk.
Hasunkért adtuk el országunk!

Nemzetnek nevezzem-e ezt?
Vagy szervezett embertengernek?
Kik remegve tesznek keresztet,
Az ellen mi egykor lángolva égett!