Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-08-04 21:30:04
Megtekintve: 1835
68. TARACK
Szívemet át-meg-átszövi
a kiirthatatlan bűn tarackja.
Hiába tépdesem felül,
gyökércsúcsait bennszakasztja.

A legszörnyűbb, hogy nincs erőm
olyan igazán mélyre ásni,
Utolsó gyilkos irmagját is
bűnbánat tüzére hányni!

S e gyöngeségem újra bűn,
-- egyik ágból sarjad ki a másik --
Gyomtalan szívvel mégegyszer születni
az ember képtelen -- csak vágyik rá, vágyik...

És közben dajkálja rosszait.
És nem tud megválni némelyiktől.
Mentséget keres,meg jogot reá,
S valami jóváhagyást vár odaföntről,
Hiszen ő nem tökéletes, belátja,
S e belátás mögé menekíti
rosszul-gondozott szíve földjét,
Csak ne kelljen, jaj, mélyre ásni!
Mert fáj az, és nehéz!
És nem lehet egyszer s mindenkorra
elvégezni, hiszen naponta
hoz új gyommagot a szél...

De nincs kiút más,
mint a rendíthetetlen,
odaszánó,
tisztességes,
földig hajló,

Isten-áldotta igaz munka.


Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 68.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-08-06 01:39:19
Szia Hajni!

Neked még nem mondtam, de most neked is mondom: Ez a középre szerkesztés, esztetizálás, zavaró. Tudom, hogy szeretnéd, ha a versed nem lógna rá a keret bal oldalára, de a vers középpontozása eleve ellentmond ennek a szerkesztésnek. Bizony ennek baloldalt van a helye. Nem véletlenül fejlődött a szabálya a latinbetűs írásmódban, immár jó kétezer éve!

Egyébként csodálatos, mély és filozofikus gondolatok, remek képek, mély és megkérdőjelezhetetlen ősigazságok, hívőknek és hitetleneknek egyaránt.

Szívből gratulálok!

Üdv: Hajcihő