Igen, Uram! Mert így volt Neked kedves,
hogy rettenetes sebet üss a szívemre!
Jóboddá teszel? Várod, hogy a régi pogány
belőlem felüvöltsön, s szitkot szórjon a mennyre?

Nem, Uram, nem! Én Feléd fordítom könnyes
arcomat: Lásd, így is zsoltárodat zengem.
Tudom, legjobban most figyelsz reám...
S hiszem: parányit jobbá teszel engem...