Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-07-20 22:39:24
Megtekintve: 1795
112. MINDENKOR
Boldognak lenni könny és szenvedés tanít.
Ugye, a Te iskolád ez, Uram?
S ha boldog vagyok, érezhetem-e
leckéjét végzett diáknak magam?

A boldog percek, Uram, apró gondolák,
melyek Tőled hajóznak el, távolabb, velem.
Gondolok ilyenkor is Reád, s hálás vagyok,
-- de nincs túl nagy szükségem Rád, Istenem.

A boldogság csapda is lehet, én Uram!
Bár teremtett világod felett való öröm,
De honnan tudhatni, kívül esik-e
a sátán-mutatta láthatár-körön?!

Lásd, gyötröm magam e gondban itt nagyon:
Veled, vagy nélküled vagyok a földi
mennyország-forgácsokban? S nem fogom vajon
lehetőségét az Öröknek eltörölni?

- - - - - - O - - - - - -

Ó, hadd hogy higgyek a fűzike szavának,
ki úgy szórta boldog "csip-csap-csup"-énekét
a tájra, mint ki cseppet sem kétli Teremtője
m i n d e n k o r körötte lévő fészek-tenyerét!

Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 112.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!