Feltöltve: 2009-07-14 16:15:29
Megtekintve: 6357
100. I G A Z Á N
Nem voltam még senki Asszonya,
Nem várt még ennyi fájdalom se rám,
De nem is emelt égbe senki mosolya
így, igazán!
Feküdtem pipaccsal hímes rét ölén,
Számláltam kisbárány-felleget,
De hívhatna vissza ezer tünemény,
én nem megyek!
Semmi nem volt eddig! Semmi! Semmi!
Minden csak ezután jöhet!
Jólesik mindent megtagadni,
volt örömöket!
Minden olyan volt, mintha próba lenne,
Hétpróba, százpróba -- száz halálom!
Mintha egy igazi darab készülődne,
amelyre vágyom!
Ó, mennyi mindent fogok merni!
-- Várhat sötét és fény reám, --
Mindenbe fulladásig merülni,
úgy igazán!
Asszonya lenni annak az Egynek,
akinek mégis érdemes,
Ki ormán áll az éji hegynek,
s tűz-ékszeres!
Születni újból -- szentül, igazán!
Vénusz-habokból, kagyló-gyöngyburokban...
Kedves! Egyetlen! Tekints majd reám
új holnapodban!
Nem várt még ennyi fájdalom se rám,
De nem is emelt égbe senki mosolya
így, igazán!
Feküdtem pipaccsal hímes rét ölén,
Számláltam kisbárány-felleget,
De hívhatna vissza ezer tünemény,
én nem megyek!
Semmi nem volt eddig! Semmi! Semmi!
Minden csak ezután jöhet!
Jólesik mindent megtagadni,
volt örömöket!
Minden olyan volt, mintha próba lenne,
Hétpróba, százpróba -- száz halálom!
Mintha egy igazi darab készülődne,
amelyre vágyom!
Ó, mennyi mindent fogok merni!
-- Várhat sötét és fény reám, --
Mindenbe fulladásig merülni,
úgy igazán!
Asszonya lenni annak az Egynek,
akinek mégis érdemes,
Ki ormán áll az éji hegynek,
s tűz-ékszeres!
Születni újból -- szentül, igazán!
Vénusz-habokból, kagyló-gyöngyburokban...
Kedves! Egyetlen! Tekints majd reám
új holnapodban!
Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 100.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!