Szívemen szólíts, ne nevemen, Uram!
Szívemnek biztosan még sok-sok dolga van.
Bár tékozoltam sokfelé... Vajon veszendőbe mehet
bármilyen visszalökött, elárvult szeretet?

Én úgy tudom, a szeretetnek termő ága van,
S ha jó gyümölcsöt érlel, csak úgy nem oktalan.
De mindig jött a fagy -- szirmokban hullt az élet...
Gyökere nem volt tán, hogy így, semmivé lett?

Nélküled éltem -- keserves-hontalan,
Szívemen szólíts -- imhol vagyok, Uram!