Ünneppel jöttél, s hoztál nagy csodát:
a mindennapok kis karácsonyát.
Gyermekké lettem! Piros labdákban
gurul felém az öröm, és nevet,
Arany diókon fénypont-ékszerek,
És örökzöld lombban gyanta hűs szaga,
-- fenyők kísérnek minket bárhova --
Meghunyászkodnak mind a fénybebújó árnyak,
-- szíved szavára kicsit még félreállnak.
Szeretet-csillagok gyúlnak minden este,
S a Nap is úgy kel föl, újabb szeretetre.
Csöpp harang csöng: a boldog jelenlét,
Bepólyálja szívem e mindennap-melegség.

S a gondok? Ó, a gondok csak álmok!
Hej, régi karácsony, hol a te fullánkod?