Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-07-06 14:21:54
Megtekintve: 1788
85. NINCS HATALMAM
Mióta szólsz már, Istenem!
S én nem hallom, míg nem kiáltasz.
Ha bottal vernél, szívesen
venném, s hinném, hogy szinte áldasz.

Ám munkád művészet, mint a márvány
alaktalan tömbjéből kivésni
a tökéletes formát -- kis pattintásokkal
töröd le rólam, ami földi,
fölösleges, nem hasznos nekem...
A véső hegyét gyakorta szenvedem
meg, így tudva, így, hogy munkálkodol rajtam,
s hogy művé lennem
magamtól nincs hatalmam.

Uram, bocsásd meg keménységemet!
S hogy jajdulok, ha fáj -- és sok munkát adok.
De dajkálom magamban már reménységemet,
Hogy megsimít Kezed, majd ha kész vagyok.

Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 85.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-07-27 15:54:44
Sokszor olvastam már ezt a versed!
Magunkat is formáljuk, véssük, mások is formálnak rajtunk.
Készen lenni az a vég. Nem változni tovább, belesüppedni a vanba, nem elég.
Kell a formázó erő, akár honnan is jön, mert maga az élet.
2009-07-07 15:45:42
Annál nagyobb megtiszteltetés! És öröm, hogy megered a mag...