Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-06-25 23:36:52
Megtekintve: 1692
63. AKIÉRT KAPTUK
Családkánk csonka, megfogyott.
Lesnek ránk kések, sötét vermek.
Mégis, ne lennénk boldogok?
_____ Elég nekünk a Te kegyelmed!

A gond nehéz, s az aggodalmak
reménytelen sírásra nevelnek,
De más íze van szánkból a jajnak,
_____ Mert elég nekünk a Te kegyelmed.

Erőtlenségünk végtelennek látszik,
Szívünkben mégis énekelnek
könyörgés, hála zsoltárai:
_____ Hogy elég nekünk a Te kegyelmed.

Annyi minden nincs nekünk,
De van anya, s van drága gyermek!
Az hordja vállán életünk,
_____ akiért kaptuk a Te kegyelmed!

Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 63.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-27 16:40:36
Kedves Miklós!
Azért (is) örvendek különösen, amikor egy-egy "istenes vers"-emmel elégedett vagy, mert ez a műfaj (hívő és irodalomszerető emberek szerint is) erősen devalválódott hitbuzgalmi zöngeményekké.
A kötöttséghez meg annyit, hogy nem szeretem, ha "dallam jön be" egy vers előadásakor.
A te verseid azért kivételek (s védettek ettől), mert olyan tömények, és olyan szigorú logikai-ritmikai alkotások, hogy az agyat jobban megdolgoztatják, mint egy Sudoku. Ki ér rá ilyenkor dallamot asszociálni?! És ez már egyszer-s- mindenkorra "lelkesmiklósi" műfaj!
Üdv
Magnólia
2009-06-27 08:51:14
Az "istenes versek" között ez is igen jól sikerült (más kérdés, hogy a kötött formához itt is teljesen ragaszkodnék, bár itt a jelen megoldást is inkább elfogadhatónak látom, viszont ennek ellenére érdemes volna kicsit javítgatni még, többek között azért is, mert ilyen témájú vers nagy népszerűségre, sok olvasóra számíthat).