Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-06-24 21:00:16
Megtekintve: 2000
62. MAGAM HATALMA
Az elvágyódások úgy megültek,
Mint déli mezőkön a nyáj,
S körülcsaholni a megszokás
túlbuzgó puliként rohan.

A távol -- megbékélt szívemben --
elhullajtotta meddő magvait.
Kezemhez kérezkedett a horizont,
-- itt is van már, ami messze van.

Jó lenni itt. Máshol se volna jobb.
Reggel szembemegyek a Nappal,
S ha véletlenül valami fájna,
________________ megvígasztal
________________ egy lila mályva.

Soha nem voltam ennyire gazdag,
Mint amióta magamrahagytak.

Magamra -- mindenségre.
Nincs már szívem félelmére
ringatni újszülött hatalmat.

Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 62.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-08-04 21:12:49
Kedves Aysa!
Kívánom, hogy mindenki kerüljön el idáig, mert innen tud elkezdődni az Élet.
De nem kívánhatom, hogy bárki idáig jusson, mert nagyon keserves út!
Szeretettel: Hajni
2009-08-04 20:53:52
Nagyon szép, tiszta vers. Valami egyszerű bölcsesség szólal meg benne, magától értetődő gondolat, de nem akar bölcs lenn, csak van, mint a forrás, az ég, a fű. Természetes.
2009-06-29 13:17:27
Ó, kedves domig08!
Mérhetetlenül nagy utat, és szenvedést kellett bejárnom ehhez. De kinek mondom? Minden művész tudja, milyen mélyben, mekkora nyomás alatt "készül" a gyémánt.
2009-06-25 14:34:55
Érdekes, szép vers.