Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-06-10 20:41:03
Megtekintve: 1730
41. MINDENT VISZEL
Hát elveszed... Elveszed
egyetlen gyönyörű jogom
a biztonsághoz. Taszítva húzol:
gumiszálon pörgetett súly vagyok,
mely csak kényeddel juthat
hozzád közelebb.
És elveszed
szorongó titkát összezárt tenyeremnek,
melybe belestem néha: nem szökött-e meg
a tőled-kapott, enyém-lett meleg...

Elviszed a célt is más szemében
céltalannak tűnő bolyongásaim elől,
s én lépteim körébe kezdek
keringve visszatérni.
Jaj, elloptad
a szürke tűzfalakra kúszó fényeket,
az eső énekét,
a csendet, mely puha
és kedves lett mindig rád-gondoló
perceimben!
Ezt mind elveszed most.
Viszed elásni valami szép mosoly alá.
Ál-Prometheusként távolodsz
szememből-rabolt tüzekkel...
Ott vergődik öledbe-gyűjtött kincseim
között a fagy-halálra ítélt ős-elem...

... mindent viszel. Jaj, csak le ne húzza
a vállad, csak nagyon nehéz ne legyen!

Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 41.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-11 20:52:14
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!
2009-06-11 06:54:28
Igen jó vers: érződik belőle a szenvedély.