Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-05-28 20:21:04
Megtekintve: 1719
19. CSAK SZERETNÉM
Néha a tulajdonos büszkesége tölt el,
Néha elfelejtem, hogy magadnak születtél,
De olyan bolondul esetlen az ember,
amikor pártalan.

Hát úgy gondolom, értem gyűrkőztek az évek,
S hogy nekem létezel -- azóta vagy csak.
Mindig, amikor távozástól félek,
restellem magam.

Nézem a kezed, a kedves mozdulatra
hogy indul fel... Meddig óvhatom?
És csak szeretném, ha már így maradna,
ahogyan ma van.

Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 19.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!