Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-05-11 14:32:54
Megtekintve: 1704
69. SZÜLŐFALUMNAK, FÉLTŐN...
Ha beszántanak a földbe,
És hétszer megtaposnak,
Hétszer kelj ki onnan,
Mint hét elvetett mag!

Előszőr rét legyél,
Mely kalászt nem érlel,
Sikoltozó tájban
zöldülő remény kell!

Tiprott szép szavakból
majd virág kél égnek,
Fölöttük hírhozó
gondok döngicsélnek.

Széttört kopjafákból
fenyőerdő nőjön,
Vad-hideg szeleknek
bátran nekidőljön!

Betemetett kútból
új forrás fakadjon,
Minden szomjúzónak
élet-vizet adjon!

Szétvert kemencékből
földmag-izzó szívvel
Tábortüzet őrző
föld-alatti láng kell!

S ha a Megváltót is
templomod faláról
szétszórják a szélnek
-- feltámad akárhol!

Kétszer betemetett
sírok fölé írd fel:
Márványnál keményebb
az Emlékezet-sírjel!
Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 69.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-12 20:42:04
Köszönöm, Ildikó!
2009-05-12 20:11:59
Nagyon szép vers, nekem is tetszik!
2009-05-12 19:54:15
Hm-hm-hm. Igazad van. A kötetben már így van. Itt hogy tudok javítani?
2009-05-12 09:01:11
Kedves Magnólia!

Ez nagyon szép vers, ha az utolsó sorból kihúzod az "az"-ot, ami nem csupán felesleges, de ki is lóg a ritmusból, icipicit még jobbá is tehető...

Szívélyes üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)