Még feltör az élet -- nem-rámszabott-mellvért.
Érdes varral a jajok behegednek.
Mikor úgy remélem, durvasága véd már,
Talál új helyet az új-kínú sebeknek.

Már páncéltalan a szívem -- ujjongva kitakartam,
Hogy pőresége lenne a legjobb védelem.
Most kagylóját-vesztett ösztön-rándulással,
Szép hiteivel pusztulni kénytelen.

Ha betaposnak a földbe, majd megtalál a csönd.
Humusz-lovas leszek gyökér-had ágain,
És a virág, mely belőlem felszökik még,
Új-szavú harang lesz -- talán egy kankalin.