Feltöltve: 2009-04-25 16:27:34
Megtekintve: 1592
Műhely
Műhely.
Az élet vascsöves korlátai úgy bújnak sötét árnyak alá,
Mint őz a lenyugvó nap fényében tűnik rajzolattá.
Műhely.
Útnak indulsz, ki tudja merre,
Korlátok zengve, derengve.
Műhely.
Látod, az élet szürke ketrecének határit,
A csövek, mint avasodott szürke gránit.
Műhely.
Élsz, éjt nappallá téve szakadsz a munka tengerében,
S elveszel a szürke köves csövek végtelenjében.
2009.04.22.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-04-26 22:53:47
Hát igen, általában pörgősen éljük a napokat, ezt próbáltam megfogalmazni a versben, bízom benne, hogy azért sok ember számára sikerült.