Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Mercedes99969
Alkotások száma: 14
Regisztrált: 2009-03-27
Belépett: 2012-10-23
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (14)
Feltöltve: 2010-01-13 19:13:20
Megtekintve: 1647
Én lennék
Lennék kóbor fény könnyező lelkedből,
Magányos utazó hajnalidőn…
Lehetnék aprócska fénylő tündércsillám,
Vagy tán égbolton cikázó gyilkos villám.
Lennék az elcsukló hang szívedből,
Gyenge visszhangként örökké zengő.
Vagy szilaj gondolat mely elragad,
S lesz a tántoríthatatlan akarat.
Lennék csak egyetlen sóhajtás ajkadon,
Gyenge szellő, mely végigsimul arcodon,
S terheid elviszi, mint homokszemeket,
Súly nélkül hagyván meggyötört lelkedet.
Lennék parányi ékkő, fényes s csillogó,
Mint ami szemed tükréhez hasonló.
De élhetnék, mint a legkeményebb gyémánt,
Álmokat romboló hasz(on)talan gyanánt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-01-25 07:20:59
Köszönöm szépen:) jól esik a dicséret...végre:) nagyon régóta nem írtam verset már sajnos. most kezdtem újra. De ezek szerint nem hiába:) köszönöm
2010-01-14 19:22:26
Ez is nagyon jó vers, valahogy olyan természetesek itt is a rímek. És akasa a hozzászólásod utolsó két mondata sem akármilyen, mindent nem írhatsz te, de van amit igen :) Így tovább mindkettőtöknek!
2010-01-14 17:03:52
Hát igen. Ilyen szépeket mostanában nem írok. Miért van az, hogy amelyik versre kattintok, olyan mintha nekem szólna v én is írhattam volna akár. Emlékeztet versed a szívemnek legkedvesebb vershez, Radnóti Tétova ódájához. Bár azt is én írhattam volna. :O)De a tisztaság és a szerelem épp úgy kézen fogva járnak mint a szépség és a fájdalom. Ha elég tiszta a lelked a szerelmet megélheted, megírhatod...