Porba írtam a neved, mint szerelmem,
szél fújta távolba, nekem is el kell mennem.
Felírnám kőbe, bevésném a fémbe,
izzó korommal a szívem mélyébe.
Tűzzel égetném jégbe, sziklába,
fekete viasszal marnám a világba.
De elolvad a jég, s meghal majd a szív is,
még ha könyörög, s szerelemért sír is...