A végzet tengerén utaztam,
Hosszú, hosszú úton én,
Láttam sok jót és szépet,
És éltetett a remény.

Ifjúként szálltam tengerre,
Bejártam, s láttam egyszerre,
Egyszerre eget és csillagot,
Mely végtelenül, végtelenbe ragyogott.

A szél kísért utamon, mint jó társ,
Védett, s óvott oly nagyon,
S a célom, az élet tengerén,
A boldogság keresése,
A szeretett világom közepén.