Azt hitted,
ha majd gömbbé válsz
gurulhatsz
sötéten s kéken
karjaimon s szívemen,

nem láttam
esőt, vihart,
mióta szelek
fújnak arcodból,
s sosem hallottam azt,
aki felemelt.

Láttam körbe szaladni
a mozdulatlan életet,
s én Emberként szerettem azt,
ki előttem született.

Már nincs múlt,
már nincs már.
Elaludt a még
s kihűlt az ok,
nem kérek s nem adok,
nem szólok s nem hallgatok:
(a) Jelen vagyok.

Lásd mit eltakarok,
vidd mit letagadok,
s örökké benned ragyogok.
Ne félj, (élj),
Létezni emberi dolog.