Amikor elmész,
én itt maradok.
Amikor átölelsz,
én ölellek téged,
s mikor sírsz,
csak én figyellek,
csak én óvlak
téged.

Amikor felöltözöl,
én meztelen maradok,
s mikor harsogsz,
én csendben vagyok.

Amikor alszol,
én ébren vagyok,
amikor keresel,
csak engem lelsz,
s mikor szétnézel,
általam létezel.

Ha szerelmes vagy,
engem szerettek,
s mikor odaérsz a másikhoz,
engem húzol magadhoz...
s talán nem látod,
de az vagy,
akiben (én is) vagyok.

Ha látni akarsz,
Hallanod kell,
ám ha hallgatózol,
láthatatlan maradok.
Élj! Élj!
S én azzá válok,
aki (a) közben
Van.

2009. 07. 05.