Üdvözli a csuklyást az őrjöngő tömeg,
Hat milliárd szempár, egy ölőgépet követ.
Tiszta izom, de mégis remeg a keze,
Mert újra életet onthat, újra ölhet vele.
Hirtelen más irányba fordul a vérszomjas tömeg,
Az elítélt az, akit őrség nem követ.
Tiszta izom, de mégis remeg a keze,
A halál vár rá, és ő önként megy vele.
Felemeli fejét, mit hosszú haja takart,
Ordítják rá bűnét, hogy élni akart.
Arca egyszerre szomorú és nyugodt,
Nem ez a világ az, amiről ő tudott.
Fellép az emelvényre, szánva a tömeget nézi,
Nem sokára vége, a megváltást érzi.
Szó nélkül lehajol, a hóhér nem is látja,
A fára hajtja fejét, a megváltást várja.
Felnéz a könyörtelen gyilkos,
Kezében roppant bárdja élesen csillog.
Lesújt kíméletlen, a fej lehull a porba,
Végre vérszagot érezhet újra az orra.
De valami más, ahogyan felemeli kezét,
Meglátja a porban saját levágott fejét.