Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Mano
Alkotások száma: 17
Regisztrált: 2009-01-14
Belépett: 2012-01-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Versek (7)
Képgaléria
-Festmények (6)
-Digitális alkotások (1)
Műfordítások
-Versek (1)
Térbeli alkotások
-Egyéb térbeli alkotások (1)
Feltöltve: 2009-01-31 01:00:03
Megtekintve: 1793
Feloldódás
Az ő két szemében ötvöződött
az érintetlen csillagok mélye
haja volt a pirkadó nap fénye
Elmúlt idők. Megpihent az üldözött
s láncát hagyva, eggyé olvadt benne.
A kozmosz csillagporral vegyítve
keverte el bűnös lelkeinket.

Hozzásimultam. Fagylalt és égetett,
mégsem engedtem volna el sose
húsából húsomba járt át a körme.
Felitta mind kiomló véremet
életet csent életért cserébe
nem tudva, csak áhítón remélve,
hogy a fény leheletét lelkembe ő ihlette:

Levegő, mit tüdőmbe lélegzem;
a por, kátrány és édes illatok.
ő az, csak ő, kiért élnem hivatott!
Hang, mely elhal ajkamon félénken
ha hajnal hűs lehelete ér.
Kárhozott szerelem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!