Odakint szemerkél az eső,
Ablakomat mossa az ég könnye,
Majd az éhes föld móhon beissza,
Ez a víz törvénye.

A földben tovább csörgedezik,
Majd kijut ismét a szabadba,
Csatlakozik bajtársaihoz,
Bele egy nagy patakba.

Ott új társakra találnak,
Elindulnak egy hosszú útra,
"Irány az óceán!", mondja mind,
De még sok a víz dolga.

Útközben sokan elvesznek,
Elpárolognak, átalakulnak,
De végül elérik céljukat,
S az óceánba érvén csak úgy tobzodnak.

Ekkor a nagy örömben,
Felhevűlnek és az égbe szállnak,
Majd felhőként gyűlnek össze,
És csak a parancsra várnak.

Odakint szemerkél az eső,
Ablakomat mossa az ég könnye,
Majd az éhes föld móhon beissza,
Ez a víz törvénye.