Belefáradtam az életbe,
Létembe, melynek szinte
Semmi értelme nincsen,
Egyetlen kincsem te lennél,
Vennék neked új kabátot, este
Vigyáznám álmod,
És másnap mikor ébredsz
Várnék rád, hű társad, Barátod.
Kezdenénk egy új életet,
Beszélgetnénk mélyeket, szépeket
Tennénk egymásért dolgokat,
Melyeket boldogan bevállalna más is,
Még az érzéketlen Hasfelmetsző „sztár” is.

Tudom sok a maszlag, melyekkel
Kicsit talán untatlak,
Untattak már százan téged,
Ilyesmivel vagy hasonlóval,
Érzékletesen érzékeltetve,
Szépséged mértékét mely
Himalája bércével vetekszik,
Érted bármely hím félelem nélkül
Verekszik, ha kell, ha ver az
Nem neked való, nagy tapló tahó,
Az ilyen tag, csávó, ügyeletes faszfej,
Az igaz szerelem tengerében,
Mint kő süllyedne el.

Én nem vagyok ilyen tag, dákó,
Kigyúrt állat, csak egy átlag csávó,
Kinek nincs kocsija, háza, nem nagy
A pofája, de ha kell a barátai mellett
Kiáll, még ha egy csapat boxos boxer is zúzza be
Az állam, a helyén marad, mert
Nálam első helyen áll, a társ, a haver
Ki hátba nem szúr rozsdás
Késsel, mellettem, kiáll.

Lenne kocsim, lenne pénzem,
Dögös csajok grasszálnának vélem,
De hát kell a frásznak egy pénzéhes
Gádzsi, elég egy ari, átlagos
Csaj, kit, ha megpillantok szívembe
Szerelem mar, és jól érezzük
Magunkat és egymást,
Csinálunk egy s’ mást,
Sétálunk a parkban,
Naplementét nézünk
Csak egymásért élünk, még ha
El is fogyott minden pénzünk, petákunk,
Egymásra olykor-olykor berágunk,
De mosolya feledteti vélem minden
Búmat bajom, hiszen ő az
Egyetlenem, a kedvesem: a csajom.

Sok lányról hittem már, hogy a
Nagy Főnök minket egymásnak teremtett,
Őt más lány el nem feledtet, de
Rájöttem életem folyamán, hogy
A szerelem, mint egy hurrikán,
Sok zűrt hagy maga után, még
Ha csak rövid ideig tombol is
Míg elfeleded, eltelik egy hónap
Kettő, akár száz is.

Nekem olyan lány kéne,
Kitől még Isten is puszit kérne,
Olyan helyes, olyan ari,
Mint egy újszülött bárány,
Csak úgy alszik a párnán,
Mint kis angyal a felhő pamacson,
Nem igényli parancsom,
Egyedül dönt, de ha kell,
Segítséget nem mástól,
Tőlem kér, vészben észhez tér,
És a jó oldalra áll.

Olyan lány ki, szerény, értelmes
Vitákban élelmes, nem alázkodik meg
Senkinek, se nekem,
Se másnak, még a piaci kofának
Sem, nem érdekel, legyen erős
De ne hárpia, kiből pár
Pia gőzerővel tör fel, s mint egy dühös
Törpe baltával a falra döf fel.

De szerencsére kevés az ilyen lány,
Ismeretségi körömbe csak olyan jár,
Kit becsülök, kedvelek
Mindannyian jófej gyerekek,
Tűzbe tenném értük a kezem,
Még ha néha az agyam fel is
Cs*sz*m, veszem a lapot,
Adok egy napot, és minden a régi
Kerékvágásban lépeget,
Nézzük a jól sikerült
Képeket, népeket,
Lessük az utcán a skacokkal a
Csajokat, nevettünk nagyokat,
Vagy ámulunk egy-egy csoda
Láttán, mint Pumukli az egyszarvú hátán.

Visszatérek a címhez,
Vissza a sok rímhez,
Vagy mégsem, mert
Mint azt egy ideje gondolhatod,
Elfogytak az ötletek,
A sziporkázó töltetek,
Kiürült a szótár, a szókincs,
Fejemről a szemembe lóg egy tincs,
Nincs már sok minden mit írhatnék, de
Némi helyet még irthatnék,
Mert még írhatnékom van, de nagyon
Ez az egyetlen bajom,
Bajod, hogy nem tudom abbahagyni,
A hülyeség csak úgy dől, mint
Kocsmában literszámra a sör.

Megpróbálok visszatérni
Kicsit még a szerelemről regélni
De nem egy regénynyi okosságot
Mit hirtelen saját kútfőből halászok
Hanem próbálok a lényegre térni,
Versemnek végre végére érni.

A szerelem sokszor, mint
Villám csap le, hirtelen,
Mély sebet hagy léteden, melyet
Kiheverni nem tudsz, nem is
Akarsz, de mégis újra várod,
Hogy legyen megint egy szerető
Párod, ki kitart melletted, míg élet az
Élet veled marad, győzelmet, sikert
Szerelmet veled arat, nem mással
Holmi egyéjszakás blamázzsal,
Ki már másnap megy, és új
Partnert keres, félredob, mint egy trófeát,
Mert azt hitte, hogy elfoglalt, mint Odüsszeusz
Tróját, tormát a fülébe,
Nem ér semmit az ilyen gyerek,
Ki téged nem szeret, csak azé
Azért csak, nem szemedért, hangodért,
Kisugárzásodért, csak a kalandért,
Melyet napjában kétszer érhet el,
Majd pár év után vérez el, mert
Nem bírja szíve a sok sokkot, a sok
Lopott csókot, mit más csajától nyúlt
Ki nyúlt, lenyúlt, hosszú kapcsolatra
Nem képes, mert agya már pépes a sok
Stressztől, mit a kalandok értek el.
Ezért nem kalandozom én, maradok a
Kaptafánál, a hű barátnénál, kit
Izzó vas sem feszít le, ha tényleg szeret
Engemet, ezt a kis hülye gyereket.

Írtam már sok hülyeséget,
Balgaságot, de remélem belátod
Barátom, sok igazság is van benne,
A szerelem rengeteg buktató gödre
Melyekbe sokan lépünk, léptünk
És lépni fogunk míg élünk.
Tudom kicsit betegek a rímek,
De verseim közül ez viszi a prímet.
Cseppet beteg, cseppet laza,
Nem fárasztalak tovább, megyek haza.