Egy hajnalon a jó anyámnak
túlduzzadt barna méhe.
Kitéptek engem, jaj, kitéptek
méregzöld hideg télbe.

Abban a jeges pillanatban
fölcsatolták a lécet,
siklom mint gyáva sílesikló –
sikoltozom és félek.

A páros nyomban egyre jobban
fölgyorsul rohanásom –
nem segít rajtam senki sem és
nem segíthetek máson.

A lejtő végén szakadék van,
belehullok a mélybe.
Talán az Isten rám lehel majd,
s fölemel tenyerébe.