Feltöltve: 2005-07-09 01:11:58
Megtekintve: 1821
ars poetica - II.
Sose látott ecsetvonás,
Zabolátlan formák serege,
Esti csókágyakon élő suttogás,
Remegsz, és én is remegek bele.
Előtted hever a szigorú keret,
Látod: mint egy magánzárka,
Ezt zárd be, és ne a reményemet,
Most és máskor, borulj a boldogságra.
Zabolátlan formák serege,
Esti csókágyakon élő suttogás,
Remegsz, és én is remegek bele.
Előtted hever a szigorú keret,
Látod: mint egy magánzárka,
Ezt zárd be, és ne a reményemet,
Most és máskor, borulj a boldogságra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-09 23:40:00
Gyönyörű!!
2008-01-06 21:51:41
az mindig nyitva van:)
2008-01-06 18:17:01
hmmm.... soha de soha ne engedd bezárni a lelkedet-szívedet! bár ahogy olvasgatom verseidet, ilyen veszély nem fenyeget:):)
ügyes vagy csajszi!!! pusssz trubadúr
2006-06-11 17:19:11
:( Értem sajnos. :) Az utlsó 4 sor..
2005-07-13 01:16:23
Ne ez mindent visz! A legjobb az összes közül amit eddig tőled láttam! Magával ragad a lendülete, még akkor is ha rövid, teljesen benne van minden mondani való! Még sok ilyet !