táncolni az éjszakában
az álmainkba bugyolálva
az ám a gyönyörűség
a holdnak lépcsőjén
önfeledten botorkálni
egykéthá
a képtelenség mámorában
csak a derekamat, igen
a szoknyára vigyázz
figyelnek minket lentről
a varjak, kivájt szemekkel
és megvetően, hidegen
kárál vészesen minden
idegen
négyöthat
és a holdfény betakar
de csak nem pottyanunk
túl nagyot a fellegekből
amíg a föld forog
ne nézz le magasan vagyunk
egykét-egykéthá
vak vagyok, nem látok beszélj
mielőtt görcsbe rándul a lábam
mielőtt lecsúszna a szorításod
rólam, mielőtt felszáll az éj
négyöthat
hadd legyek felakasztva
egy csillagnak a szegére
hadd lógjon kicsit lábam az égből

míg fel nem darabolnak minket
az éjszakában