Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Rainforest
Alkotások száma: 9
Regisztrált: 2008-11-01
Belépett: 2009-07-29
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (9)
Feltöltve: 2008-11-16 19:45:50
Megtekintve: 1821
Majd elmúlik
Csend. Puha párna fejed alatt,
Álomba szenderít az idő, ahogy bámulod a falat.
Álom ez? Vagy csak hiszed, hogy valóságod visszafizet?
Azt, amit kapott, vagy amit megtagadtak tőle,
Összeomolhat a szoba is ő felőle.

Dermedtség. Arcodon semmi változás.
Csak bentről hangos a néma zokogás.
Vagy nevetés ez? Önmagad fintora. Ezt kaptad megint öreg cimbora.
Árnyék az ágyon, csak néha néha rezzen,
Választ szeretne, de nem szabad kérdezzen.

Sóhaj. Nehéz volt, de most könnyebb.
Jól esik, ahogy végigsimít az őszinte könnycsepp.
Őszinte? Vagy ez is hazugság? Milyen furcsa ez a világ...
Nem volt olyan jó, de mégis hiányzik
Esetlen gondolatod megbánt könnytől ázik.

Álom. Most csend. Épp nem tudsz semmiről.
Tudat alatt félsz a reggeli ébredéstől.
Ébredés? Vagy csak újabb nap a börtönben?
Minek rácsait te húztad magadra meggyötörten?
Csend Dermedtség. Sóhaj. Álom.
Talán majd elmúlik, s visszakapom szabadságom...
2006 eleje
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-11-22 16:12:36
Nagyon szép vers!
2008-11-18 19:32:16
Köszönöm ismétcsak. Habár ezek már messze nem a mostani gondolataimat tükrözik, elég elolvasni és máris időutaztam :)
2008-11-17 04:12:34
Hitegető gondolat,
hozza és viszi
álmaidat. Vigyázz !
mert a becsapott
mindig te vagy!
Kitől reméled,
hogy élted jobbra vált?
hogy könnyeid fátyolát
majd letörli? ki?
tán az idő?

Az életed a tiéd,
és az álmod is te vagy,
légy bátor élni,
hagyd az éjszakára
az álmokat.

Elgondolkodtató, szívfájdító versed ilyen gondolatokat csiszolt ki a lelkemből.
Nagyon tetszett. A megfogalmazás és a forma is. üdv. fefo