Feltöltve: 2008-11-01 13:56:15
Megtekintve: 1764
Holdséta...
Szivárvány színben játszó, bús lombokon szökellő,
sápadt napsugár, alkonyat hírét festi az égre,
bíborfelhőket kerget a szél,
s homályt borít a halovány fényre
Lezuhant az éj a kopasz, hajlongó fákra
ébredő bagoly kel útra, s száll ágról-ágra.
Lomha, fényes Hold ül fel a hegy ormára,
komor fellegek mögül tekint birtokára.
Megpihen kicsit, majd lassan odébb kúszik,
útja végén kézen fogva az éjjel tovaúszik.
Enged a sötét, még egy végsőt hörren,
s csendben nyugodni tér a tejszerű ködben.
Felhasad a hajnal, harmat szitál a tájra
fürge, virgonc fénysugár terül a világra.
Felébredt a Nap, szikrázó aranyát hinti,
vidáman ragyogva a didergőt melegíti.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-02-21 14:54:59
Örülök, hogy olvashatlak, élmény számomra.
2009-05-17 21:31:29
Köszönöm.Örülök,hogy tetszik.
2009-05-14 19:42:15
Ez nagyon remek, gratulálok!
2009-02-18 08:58:26
Köszönöm szépen Fefo, nagy megtiszteltetés tőled kritikát kapni. főleg ilyet :) úgy érzem elég erőt kaptam most a folytatáshoz. :)
2009-02-18 04:37:38
Kiváncsi voltam Rád, azt hittem ez már a sokadik versed, De látom - itt - még csak most kezdted. Mit mondjak? Jó kezdet, Játszol a fénnyel-sötéttel amint az érzéseink is hullámzanak bennünk, amint egymásra és a világra csodálkozik sokszor a lelkünk. Gratulálok. üdv. fefo