Feltöltve: 2009-03-16 00:11:42
Megtekintve: 1702
Sötétből sötétbe
Nem létező kezeim nyújtom néked
Hangtalan szavaid ellöknek végleg.
Korom sötét egeidet fürkészem
Emlékedet örökre elviszem
Saját egem jeges távolába,
Egy sötéten túli, sötét világba.
Messzire...
Hol már nem kísért szürke fényed...
Hangtalan szavaid ellöknek végleg.
Korom sötét egeidet fürkészem
Emlékedet örökre elviszem
Saját egem jeges távolába,
Egy sötéten túli, sötét világba.
Messzire...
Hol már nem kísért szürke fényed...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-03-16 06:46:06
Az érzéseket olyan szépséges költői képekkel idézet, hogy az már valóban valódi költészet. grat. fefo
2009-03-16 02:35:40
Hmmm..
Érdekes vers, mégha csalódással is van fűszerezve, mélyről, nagyon belülről fakad.
Szomorú verset, de szépet alkottál.
Gratulálok!
Üdv
Longinus