Tolvaj módjára lopózik mögém a csalfa,
Azután csak vár és vár...
Pengéit élesíti és rám ugrik egy váratlan pillanatban...
Hogy megfertőzzön, és egy kéjes érzéssel gyönyörködtessen,
Majd szadista módjára lesi szenvedésem.
Prüszkölök, mint vad, betöretlen mén,
Rúgok, harapok és nyerítek,
Majd kéjes örömet okozok a szatírnak...
Megtörik szívem, piros folyadék buggyan ajkamon, fejem vesztem,
Ahogyan magába kerít ez az ördögi érzés, az érzelmek átka,
Melyet egy szóval csúfolok:
Szerelem!