Mi lesz holnap után?
Másként látok majd tán érett szememmel.
És még később? Talán
Én rombolom művem bomlott eszemmel.

Idáig hallatszik
Jövendő lánctalpak gyilkos moraja,
S hiszed, majd alhatsz még,
Mikor zúg rád dőlő tetőd robaja.

Lángol, ég ami volt,
Holt lelkek indulnak élőkkel bálba,
Nem hallják panaszod,
Hiába sikoltod már a világba.

Hát én, mondd, mit tegyek,
Mikor kiirtják az utolsó angyalt,
S az ember szelleme
Ördög helyébe áll, s bűnét tagadja.

Én küldöm tán népem
Mennydörgő, lángszirmos égő szavakkal,
Kerülni fölébe
Mindennek, szentnek hazudott haraggal.

Letiport ligetek
Virága hull a magamtépte sebre,
S őrült-fény kikelet
Festi be szemem egyre fényesebbre.

Vagy soha meg nem változom?
Így elfordulva saját sírom magam ásom,
S társaimat én átkozom,
Mikor megerőszakolják a szabadságot?