Együtt vagyunk s nézzük a folyó tükörvizét
Együtt hallgatjuk az erdő hűvös szellőjét

Együtt úszunk a csalárdságok tengerében
Együtt látunk ellenséget egymás szemében

Együtt játszuk a vérre menő játékokat
Együtt hazudunk szépített igazságokat

Együtt énekeljük kinek keserű balladáját
Együtt fizetjük meg az őszinteség kínos árát

Túl sok lesz már...
Elég volt már...
Ebből a céltalan játszmából

Hajótörve...
Megsebezve...
A szív megtörten vándorol

Üres dombból...
Meddő völgybe...
Keresi sósan otthonát

Nyögött még egyet...
Felejtett mindent...
Azaz... csak... próbált

Együtt, együtt ússzunk a partra
A borostyán napfényben
S nézünk óvatosan egymásba
Mártozva a színekben

Add a kezed, Óceánlány
Változz csak kedvedre
Hajód leszek szilaj vizeiden
Ki elvisz a végtelenbe

Önmagad szépségével találkozol
Az égen nyílik egy nagy tükör
Mi szemem sötétjéből épül
Ó, mennyi szépség és mennyi gyönyör

De nézz oda, kik értek a partra
Emberek, hazugok, irigyek
És mi is közéjük tartozunk
Mert ők is együtt küzdenek