(Neked...)


Az jutott eszembe ma éjjel
az emlékezet és
gondolat törékeny
aki odanéz
árnyát látja
de mint a gyémánt
a próbát kiállja
és mint egy apró karcolás
a Louvre legsimább
ragyogó márványán
mint egy halk koccanás
anyám legszebben metszett
kristálypoharán
ma éjjel így gondolok Rád.

Akár egy vázlaton
a hirtelen
felrakott színes festékeket
bíbort
zöldet és égszínkékeket
lehúnyt szemed rebbenését
ujjaid édes érintését
így alkotja egésszé ma
a végtelenül táguló
boldog képzelet.

Most már semmi sem
lehet felejthető dolog
ezután örökké
csak arra gondolok
ahogyan finoman
hímzett sóhajod
zsibbadtan és
lágyan
a szívemben dobog.