Feltöltve: 2008-07-01 05:09:39
Megtekintve: 1799
Aranylélek
Felébredni kényelmetlen
Alvó világ kelteget
Belepnék rég mézes lelkem
Bogarak és döglegyek.
Szívjátok csak vérem,
Ti óriás szúnyogok,
Vándorszélként élve
Most rajtatok tombolok.
Hátatokon nehéz a súly
Átadtam a terheket.
Sok rémálom még visszahúz
De védem a létemet.
Szívem arany fénye
Halványabb köztetek
Vámpírok közt élve
Az fáj, ki nem beteg.
Alvó világ kelteget
Belepnék rég mézes lelkem
Bogarak és döglegyek.
Szívjátok csak vérem,
Ti óriás szúnyogok,
Vándorszélként élve
Most rajtatok tombolok.
Hátatokon nehéz a súly
Átadtam a terheket.
Sok rémálom még visszahúz
De védem a létemet.
Szívem arany fénye
Halványabb köztetek
Vámpírok közt élve
Az fáj, ki nem beteg.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-07-01 07:15:28
De szép ez az első mondat... :)
Örülök, ha tetszik, és köszönöm a kritikát! :)
2008-07-01 06:57:56
ifjú lelkek álmaiban még gyakran reszket a félelem, talán más világokból érkező sejtelem, talán még nem érintette meg őket a földi lét gyötrelmesen szép valósága, ezért járnak álomvilágban mint árva követei a költészetnek.
Nagyon tetszik a blépőd ! örülök Neked. Irj sokat, jókedvvel, bánattal, érzelemmel, töltsd meg szépséggel te is az Artagora világát. üdv. fefo