Lent a téren, a fák között az éjjel
Oh, hol volt, hol nem volt,
Két szomorú árva, ember fia-lánya
És sütött a telihold.

Sötét árnyak, kettőt együtt találtak
Két álom egybeforrt
Semmit ne kérdj, erről ne ítélj
Hidd csak el, szerelem volt

Örök adósság, hiábavalóság
Oh nem volt, dehogy volt
Eszetlen remény, ha eljön a vég
És lassan elfogy a Hold.

Könnyes arcok, komor titkok,
Oh, a szerelem mennyit ér?
Vágy, hogy kell még, fájó emlék,
És a telihold nem beszél.