Ebből a zord világból
Elrepülnék gondolatban,
És megigézne az a táj, ahól
Képzeletem szárnya koppan.

S az érzés, mely elfog
Édesebb a boldogságnál,
És az ész, amit felfog
Kevesebb, mint a látvány.

Képzeletem újra szárnyal
Gyorsabban, mint a gondolat,
S elképesztő varázslat által
Egyre több dolgot mutat.

Szemeim kinyílnak, és
Látom tarka virág szirmát,
De ez még mind kevés
Hogy elképessze szemem világát.

Hirtelen reám süt
Ragyogó nap sárga fénye,
S megszólal mindenütt
Tarka madár csicsergése.

Ebből a szép világból
Elrepültem gondolatban,
És szívem mindig visszavágy, hol
Képzeletem lángra lobbant.