Feltöltve: 2008-05-20 20:13:08
Megtekintve: 1857
Fájdalom
Az esték magánya fáj legjobban nélküled,
Hiányod testembe maródott rozsda lett,
Vérző, dacos szívvel, hiába várom jöttödet.
Az éj sötét, nem ragyognak fent a csillagok,
Az éterben fájó bánatom utánad zokog,
Néma lettem, meghaltak bennem a gondolatok,
Félreértett, megkövült, leláncolt szavak,
Fáj utolsó, megpecsételt ítéleted: nem
szeretlek,- vége, százfelé törted a lelkemet.!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-07-18 12:21:01
Szomorúan szép versedhez gratulálok.
2008-05-25 21:41:34
Kedves fefo! Köszönöm a kedves kis versikét, amit írtál az én "kesergőmre" Puszi: G.
2008-05-24 18:27:48
és a sötét éjszakában mégis
felragyogtak a csillagok,
mindegyik egy könnycsepp
s felettük a hold zokog.
Szeretettel: fefo
2008-05-20 22:11:48
Bocsáss meg, kénytelen vagyok offolni! :(
Kérlek nézd meg a Beérkezett üzeneteid, ha nem jelez a rendszer újat!
Köszönöm.