Dolgos kezeit esténként ölbe tette,
amikor a fonott karosszékében ült,
csendesen kettőnket nézett elmerengve,
és minket hallgatott, hogy mit beszélgetünk,
a korai hajnal már talpon találta,
még alig kelt fel álmos fényével a nap,
így emlékszünk a szorgalmas mi mamánkra,
emlékeinkben örökre ilyen marad.
Drága jó mamánk, ha látsz a mennyből minket,
azt láthatod, hogy lányoddal boldog vagyok,
mi ketten egybekulcsoljuk kezeinket,
téged pedig szeressenek az angyalok.