Feltöltve: 2008-12-28 10:59:27
Megtekintve: 1803
Sirassa meg
Sirassa meg eső
sikátor magányom,
éveim hurcolom
e földi tartományon.
Testemben lapul
a pille szörnyeteg,
valami őskórság,
és meghal a beteg.
Elmúlást, halált
áraszt a vérem,
lelkem vacog a
hajnali déren.
Még létembe szántom
perceim egyre,
már lassan olvadok
az őselegyre.
sikátor magányom,
éveim hurcolom
e földi tartományon.
Testemben lapul
a pille szörnyeteg,
valami őskórság,
és meghal a beteg.
Elmúlást, halált
áraszt a vérem,
lelkem vacog a
hajnali déren.
Még létembe szántom
perceim egyre,
már lassan olvadok
az őselegyre.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-12-29 16:27:29
Meg engem is...
"sikator maganyom" ez a legszebb benne nekem
2008-12-28 23:18:01
Ne hurcold az életed,
hanem éljed,
legyen minden perced
egy teljes élet,
légy bátor a hitre
és reményre,
meglátod holnapra
új napra pirkadva
felragyog újból az
új hajnalod fénye.
Boldog vagyok, hogy újra látlak. Bár szomorú versedet -remélem - csak az ihletett fantázia írta. Mégis, valahol mélyen együttérzek veled, mert ezek a nehéz gondolatok néha engem is kísértenek. Szeretettel: fefo