Feltöltve: 2008-11-01 07:26:32
Megtekintve: 1801
És
És doboltak bennem
a hiába éjek
egy kevéske lázban
valami ősi dalt,
dúdoltam hozzá,
azért, hogy ne féljek,
míg remélve vártam,
növényem fényre hajt,
de itt fekszem ma is
rejtő magba zártan,
két szó között
gondolat határban.
a hiába éjek
egy kevéske lázban
valami ősi dalt,
dúdoltam hozzá,
azért, hogy ne féljek,
míg remélve vártam,
növényem fényre hajt,
de itt fekszem ma is
rejtő magba zártan,
két szó között
gondolat határban.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-05-03 15:38:38
Reméljük a mag újra növénnyé érik és csodát hoz el!
2008-11-10 06:47:07
Nagyon jó!
2008-11-01 07:37:10
...de végtelen csendem
nem fér meg
az éjszakában,
hiába jártam
mélyét a sötétnek,
vágyam a fény,
a hang a szó,
és messzehhangzó
hajnalában mégis
élni kezd az élet...
ne haragudj de visszhangra leltem szavaidra...bennem.