Feltöltve: 2008-07-12 10:25:18
Megtekintve: 1754
Vallomás
Ringó domböledben,
ott érzem jól magam,
verhet a sors ezer csapással,
mindez oly messze van,
míg szemed simogat
tiszta tó ragyogással.
Lassan pereg bennünk
az idő fonala,
halványul az érzés,
elhalkul a dala.
Ifjúságunk lombjai
fáinkról lehullnak,
évek kőfalai
egyre csak omolnak.
De mit bánom én mindezt
ringó domböledben,
hogy elforog a szamszára kerék,
vallásom vagy, s jó hinni ebben,
hogy szerelmed nékem a menedék.
ott érzem jól magam,
verhet a sors ezer csapással,
mindez oly messze van,
míg szemed simogat
tiszta tó ragyogással.
Lassan pereg bennünk
az idő fonala,
halványul az érzés,
elhalkul a dala.
Ifjúságunk lombjai
fáinkról lehullnak,
évek kőfalai
egyre csak omolnak.
De mit bánom én mindezt
ringó domböledben,
hogy elforog a szamszára kerék,
vallásom vagy, s jó hinni ebben,
hogy szerelmed nékem a menedék.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-07-15 10:05:43
Hát bizony meg kellett néznem a szamszára jelentését, de most már értem. Nagyon bensőséges igazi mély szerelmi vallomás. Igen most itt csak egymának vagyunk - mondod - kit érdekel az újra születés (lélekvándorlás). Csupa remek hasonlat az idő mulására és a szerelem megtartó erejére. öröm volt olvasni.