Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Santiago
Alkotások száma: 104
Regisztrált: 2008-05-13
Belépett: 2023-06-16
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Gyermekrovat (Versek) (4)
-Versek (99)
Feltöltve: 2008-07-05 09:19:46
Megtekintve: 1705
A festő
Nakonxipánban ma hullt a hó,
úgy hiszem megfagyott a szívem,
a kezem a szememnek rajzoló
megakadt egy végtelen íven,
már nem vonzanak titkos színek,
néha a szürke csendje zavar,
társaim mindnyájan szelídek,
most sétálunk, ropog az avar.
Csak a szemeim hagyjátok meg,
és messzi titkos országomat,
mert ott királylányok, hercegek
őrzik megfestett nagy álmomat.
Mondtam, most minden másképpen lesz,
szememre csorgott az éjsötét,
már gyűjtöm a fényt új képemhez,
utolsó téma a puszta lét.



Gulácsy
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-07-08 20:50:18
Igazán nagyon szép vers!
2008-07-08 20:36:16
Nagyon tetszik, érdekes hangulatú vers. Gratulálok!
2008-07-05 14:38:04
Szeretem a verseidet.
szeretem szavaid
rejtett vonalait,
szeretem, hogy nekem
és mindenkinek szólnak,
szeretem amikor csendesen
kicsordul belőlük a holnap
reménysége és féltése,
szeretem amikor értünk,
mindenkiért
tekintesz az égre
és szállsz le a mélybe.

Szóval felismerhető vagy a gondolataidban, és ez nagyon fontos, mert megtaláltad a saját egyéni hangodat. És ez a hang nagyon szép.