Gyermekként futottunk
egy régmúlt tavaszban,
sárkányt eregettünk
a kéklő magasban.

Hogy lebegett ott fenn
a gyenge zsinegén,
az a színes sárkány
a kikelet egén.

Markoltam a zsinórt,
nehogy messze szálljon,
és semmivé legyen
papírsárkány álmom.

Azóta sok tavasz
hullt nyarak porába,
sokszor kapaszkodtam
múltam fonalába.