Álomszőttesek rongyfoszlányait
benedvesíti a hajnali harmat,
álombéli rívó hegedűhúrja
már nem küld hírt rólad,
megtelek a látás és hallás
gyönyörével.

Még sötét part ágyam túlsó fele,
a derengés függönye lassan lehull,
karjaim keresztje téged ölelne,
ki már eltűntél váratlanul.