Arcok, arcok,
mind emberi tájak,
tengerkék szemek,
izzó vörös szájak.
Gyorsan fess,
mert rövid az élet,
és vásznadra kenődik
az utolsó ítélet.

Nyakak, nyakak,
sok nemes rajzolatú,
gyönyörű női nyak,
rájuk omlik a tengerillatú
hajhullám zuhatag,
mint Cote d'Azur-nél
a tenger, s végtelenbe vész.
Gyorsan fess,
hogy művé legyen a nagy egész.

Gyorsan fess,
mert múlik a mámor,
s kiveszel
lelked Párizsából,
már ott áll egyik utolsó
vázlatod aljába róva,
Il Novo Anno
Hic Incipit Vita Nova.