Elterülni a táj rőt füvén,
meghalni az erdőn, mint a vén
fák, ahogy kidőlnek a soron,
s majd ha lehull a fagyhozó tél
finoman szőtt hótakarója,
zúgó viharával holt porom
remegő bokor alá szórja,
felhő könnye mossa be mélyre,
s emlékezzen rám csillag mécse.